. MÁRRÁ MENSZ .

Tobak Ferenc : Fújják és táncolnak utána…
Megjelent: Agócs Gergely, A duda a furulya és a kanásztülök
Jelenlévő múlt 2001

Mesterke Gergelytől, a „megcsinált” sip története:

„Ő is megittasodott egy kicsit [a sipos], csak elvevé a szájától terit [befúvót (teava román = cső)] bélükte az ágy alá hogy ne tipodják össze. »Táncolni!« – azt mondja. Mondjad mert én már jártam veled sokat („vitték ott azok-é szépasszonyok”), sokat, sokat jártam veled. Te mondjad. Az sipolva ott mondta ott hogy amit mondott ű, ’s ő táncolt eléje a bacsó. Addig táncolt, ’s aztán belefáradt, megállott ő is megállt.”
A helyszínen levő Fehér Márton hegedűs megkérdezte: „a sip szólott magától oda bé?” Mesterke Gergely válasza: „Oda bé az ágy alatt, meg volt csinálva.”

A képen Mesterke Gergely, Külsőrekecsin, 2000, Fotó: Tobak Ferenc

Köszönjük szépen Tobak Ferencnek a közlési jogokat!

………………….

Sipos a „vigasságban”

Ezt a történetet öt különböző alkalommal mesélte Mesterke Gergely hangszalagra, az alábbi történet kivonat ezekből, amit Mesterke jóváhagyott.

„Ő aludt ott ’s elvitték… jó ott volt a vigasságba, fogtak fonni, bé fogta énekelni, ott a guzsaljasba ott voltak a „leányok” [fehér asszony, szép asszony=boszorkány, Mesterke Gergely nem nevezi néven őket]. Táncoltak, vigadtak éjre, hat napra. Minden mi kell, mi kell neki azt annyi pénzt azt adtak, vót hogy »Háj má én nem búsulok.« Ki volt dagadva itt, eltették a pénzt nekije oda bé a kebelébe, hogy még sipoljon. Vót minden félébe ott a szobába szép székbe. Mit szólt az Isten felé, valamit szólott ’s akkor csak kipillantak a szemei [felébredt]. Mikor kipillantak akkor majd béesett a Szeretbe [a Szeret folyóba] ide a vizbe. Vót egy fűzbe, egy fűz oduba béülve egy jó székbe [nevet].

Mikor megöbredt. Kivolt dagadva itt, mikor haza ment akkor fűzfa levél volt az egész. Meggyúrva a kebele fűzfa levélvel. Az nem pénz volt, az fűzlevél volt, adták nekije. Megszentelte [a sipot] ’s aztán elszabadult tőlik [a boszorkányoktól]. Többett nem mentek hozzá felé, megharagudtak ő reá! Üsmert sokat [boszorkányt] mondták az öregek. Én sokat hallottam az örektű [öregtől] hát kilencvenöt esztendős vót és én csak kilenc esztendős vótam mikor meghalt a Mesterke Gergely az apókám [nagyapa]. Ő mondta ő, mert ő sipos vót, ő sipos volt.”