Itt van az ősz, itt van újra … avagy köszönő levél a támogatóinkhoz.

A nyár melege már rég elköltözött kis falunkból. Az őszi fergeteg szinte elfeledtette velünk a nyár szép emlékeit, amikor gyermek csoportokkal vettünk részt a Magyarság Háza – KEMCSE szervezésében a Nemzeti Összetartozás Napján,

vagy a  a trunki Tánc és Hujjogtató Találkozón,

vagy a Kinyílik a Világ Alapítvány által, Budapesten és Balatonnál megszervezett anyanyelvi táborban.

 

 

Kellemesen emlékszünk vissza a nyár pillanataira még akkor is ha néha fáradtan alig volt időnk, hogy egymásra mosolyogjunk. A sok munka nem akadályozott meg abban, hogy a tavalyi évben, nagy erőfeszítéssel újraindított Külsőrekecsini “Naputánjáró” néptánctábor, idén is megszervezzük.

Több mint ötven gyermeknek sikerült, egy héten át programokat szervezzünk. Fő foglalkozásunk a gyapjú feldolgozása volt, amely alkalmával a gyermekeknek sikerült megismerkedni a gyapjú mosásával, tépésével, gerebenelésével és fonásával. Mind ez mellett virágot kötöttünk amelyeket a faluban és a falun kívül levő kereszteket, néhol, magyar feliratú kereszteket virágoztunk meg, és nem utolsó sorban rengeteg gyerekjátékot játszattunk, énekeltünk, furulyáztunk és táncoltunk. Ezúttal szeretnék köszönetet nyilvánítani a fő támogatónknak  Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek a támogatását illetve a Gyepük Népe Alapítvány elnökének, Tündik Tamásnak, Földi Lehelnek, Divald Borbálának, Legedi István bácsinak, Dobos Rózsa néninek és minden közreműködőnek, főzőnőnek a nagy segítséget.

Út menti keresztek felvirágozása

Gyapjú mosás a patakba

Strandnap a külsőrekecsini Baka Tónál

A gyapjú gerebenelése

A gyapjú fonása

Ismerkedés a furulyával

A guzsalyos bemutatása

Táncház

A nyár végére, eleget tettünk a Papp Imre és Péterbencze Anikó fesztiválalapítók meghívásának is, akinek közreműködésével egy nagyon sikeres csángó menyekezőt mutattunk be a jászberényi csángó fesztiválon.

A barnuló, diófák levelei kezdenek hullani a rájuk nehezedő mokányos (őszi) eső miatt. A külsőrekecsiniek, ma, az eső miatt nem mennek mezőre, talán csak az ünőket (teheneket) legeltetni, csukjával a fejükön. Az ősz beköszöntött hozzánk és az őszi hangulat sem maradt el. Esténként és kora reggel is, vastag öltözéket kell felöltenünk még a házban is ha éppen némi tüzelőanyagot szeretnénk megspórolni. Nálunk, a fűtéshez, fát használunk, nincs más lehetőség, kivéve ha nem villannyal akarunk fűteni, ami köztudat, hogy költséges. A fa tüzelőanyag sem olcsó, 300 lej (RON) egy köbméter, feldarabolva. Sajnos, ha előre gondolok, akkor nehéz télnek állunk elé mert még nem vásároltunk tűzifát. Amink van, az az építkezésből megmaradt hulladék illetve a leéget házunk, megüszkösödött gerendái. Azonban nem a fűtés izgat a legjobban, hanem az, hogy szeptember kezdetével, én nem kezdhettem el a külsőrekecsini gyerekekkel foglalkozni. Nem kezdhettem el mert akár mennyire is akarnám nem megismételni a történteket, mégis a tény az, hogy az év elején lakás nélkül maradtunk és a rendelkezésünkre álló öt hónap nem volt elég, hogy új házat építsünk a helyire, és úgy tegyünk mintha semmi sem történ volna. Az idei évben, nem mint az RMPSZ alkalmazottja, hanem a Külsőrekecsinért Egyesület képviseletében fogam továbbvinni a munkám. A tervek szerint egyesületünk köt majd egy támogatói megállapodást az RMPSZ-el,  és ebből a támogatásból végezzük  el hagyományőrző feladatokat  a faluban, de előreláthatólag csak október első felében tudom beindítani a rendszeres oktatást az új teremben.

Az eddigi helyszínen, a Külsőrekecsini Gyermekek Házában, jelenleg két tanár nő, Markaly Imola és Molnár Melinda, illetve a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által befogadott Petőfi programba dolgozó Zsabokorszky Ferenc ösztöndíjas, dolgozik.

A családi házunk, hála az Istennek lakható lett. Négy szobánk, egy emeleti és egy földszinti fürdőszoba illetve a konyha és a nappali is, több mint 80%-ban kész van. Még mindig sok tennivalónk van. Reggeltől estig, csempét, járólapot vagy épen parkettát rakok, villanyt szerelek, vakolok, glettet húzok, csiszolok vagy festek, nyílás zárót szerelek vagy éppen ajtó tokot gyártok. Sok még a tenni való és remélem, hogy lesz is még időm rá, miután elkezdem az új ház nagy termében tervezett foglalkozásaimat is.

Mielőbb beköszönne a tél, a jó Isten és a támogatóink segítségével igyekszünk kialakítani és felépíteni a visszamaradt kazánházat és kéményt, beszerelni a kazánt és a fűtőtesteket, illetve ha minden jól halad, akkor a ház beszigetelése sem maradhat el.

Mint minden kezdet, nekünk is nehéz az újrakezdés, de imádkozunk és dolgozunk, dolgozunk és imádkozunk, hogy minél hamarább tudjunk továbblépni az új útra, amit a jó Isten nekünk rendelt.

Nagy szeretettel  küldöm köszönetemet a családom nevében is.

Gyurka Valentin

További képek:

Az első, magyarországi vendégeink fogadása az új családi és közösségi háznál

Az épülő kazánház

A nappali

A konyha

A földszinti fürdőszoba

Az emeleti fürdőszoba

hálószoba -1-

-2-

-3-

A közösségi nagyterem

A ház vendégfogadó része

This entry was posted in Egyéb. Bookmark the permalink.

Comments are closed.