Levél a támogatóinkhoz!

Nem tudom kifejezni, hogy miért, de egy tragédia következtében, egy álomban ébredtem. Mindenki körülöttem jó barát, segítőkész és adakozó szándékú. Az Isten megáldott, négy szép gyermekkel, akik bátrak és a mai napig, jó egészségesek. 17 napja, hogy az életünk teljesen váratlanul megváltozott és most az jut eszembe, hogy “ami nem öl meg, az erősít”. Most erősebbnek érzem (érzem) magam azért is, mert a zátonyra futott hajónkat nem hagyta el senki, hanem mindenki közbejárult, járul a hajó, újbóli vízre tételéhez. Először kevesen bátorkodtak megkeresni, hogy ne a nehéz pillanatokban zavarjanak, de néhány nap elmúltával, egyre többen kerestek meg, biztosítva együttérzésükről és felajánlva segítségük.

Mára az életünk kezd visszaállni a régi kerékvágásba, a gyerekeink visszatértek az iskolába, lassan beszerezzük az elégett tankönyveket, gyakorló füzeteket és a tanulás folytathatja a maga útját. Az én munkám, szó szerint, közelebb került hozzám, mert a munkahelyemen lakunk, a külsőrekecsini Magyar Házbon, ahol továbbra is, az RMPSZ alkalmazásában, hagyományőrzéssel foglalkozom. Igyekszek a munkaköri leírásnak megfelelően tenni a dolgom, de beismerem, hogy nem könnyű, az új helyzetünk. Még akkor is, ha oly fontos nekem az, hogy Külsőrekecsinben továbbéljenek a hagyományok és a magyar nyelv, nem tudom, nem előbb helyezni a családom életkörülményeinek jobbá tételét és biztonságát.

Az élet úgy hozta, hogy a családunk úgy kellett elhagynia otthonát, hogy csak egymás kezét foghattuk. Mindenünket a tűz martalékává hagytunk, de az, hogy még a legkisebbik fiam, kis úja sem sérült meg, nagy áldás számunkra. Az, hogy az eddigi munkánk, a sok évnyi áldozatunk árán felépített házunk odaveszett, nagy veszteség számunkra, de Isten úgy vezényelt bennünk, eddig is, hogy felkészített erre a megpróbáltatásra. Annyi ismerőssel és baráttal megáldott bennünk, hogy néha úgy éreztük, túl kevés időnk jut magunkra. Hát tévedtünk! Sokan, akinek ajtót nyitottunk, vagy akár ha nem is volt alkalmunk rá ajtót nyitni, most megkerestek és akár ismeretlenül is támogatást nyújtottak számunkra.

Láttam, hogy a világ milyen rossz. Láttam, hogy az ember milyen szörnyű tettekre képes, de most érzem, hogy ez csak egy felszín, amit jobb lenne nem mutogatni. Az embert, jónak teremtette az Isten, és ez ott is van mondanyiunkban. Ennek szeretnék hírt adni. A sok jónak, ami történik velünk és a nagyvilágban. Ez kell, hogy legyen a képernyőkön és az újság lapjain, mert a jó cselekedetek híre, arra késztet bennünk is, hogy jót cselekedni egy mindennapi, egy természetes dolog.

A házunk építését még nem kezdtük el, de továbbra is gyűjtsük a hozzávalókat. Pénzadományok és tárgyi adományok érkeztek és továbbra is örülnénk, ha érkeznének, magánszemélyektől és intézményektől is. 

A házunk, újra felfog épülni! És ha nem is rögtön, de valamikor, szebb lesz, mint valaha.

A jó Isten tartsa meg mindenkit szeretetben és boldogságban!

Köszönöm, hogy mellettünk vannak! Isten fizesse!

Gyurka: Valentin, Krisztin, Valentin-Lőrinc, Szebestyén, Sándor-Alajos, István.

Ott, a házikónk!

Elégtek a karácsonyi ajándékok, de nem baj, kaptunk másikat!

Az új játszótársak!

 

This entry was posted in Egyéb. Bookmark the permalink.

Comments are closed.